Amint a címből kitalálhatjátok, most a szavakról, jobban mondva a szótanulásról fogok írni, ami a nyelvtanulás elengedhetetlen, ha nem a legfontosabb része. Nyelvtani ismeretek nélkül, a szavakat egymás mellé rakva, mosolyt fakasztóan ugyan és nagyon pontatlanul, de lehet beszélni. Szavak nélkül viszont csak a mutogatás marad. 🙂
A szótanulás nagyon fáradságos és soha véget nem érő feladat. Egy új nyelv elkezdése ebből a szempontból nagyon “rewarding”, mert ha a múlt héten ismertem öt szót és ezen a héten már tudok ötvenet, az látványos fejlődés, nem igaz? Ezt a teljesítményt megismételni 2-3 ezer, vagy akár csak néhány száz szó ismerete után már lehetetlen.
Kezdőként az sem okoz gondot, mely szavakat tanuljuk meg. A hétköznapi élet szókincse, vagy a túrista túlélő szókészlete automatikusan adja magát. Haladóbb szinten viszont fejtörést okozhat, hogy milyen szavakat érdemes megtanulni és mit nem, mi lehet később hasznunkra. Gimnazista koromban nagy nekibuzdulásomban nekiálltam az orosz szótárnak. Gondoltam megtanulok minden szót, az A betűtől kezdve. Az első oldal aljáig jutottam. :)) Tehát igen gyorsan és régen rájöttem, hogy ez nem a megfelelő út arra, hogy szókincsünket ésszerűen bővítsük.
A címben a kérdőjel arra utal, hogy tényleg szavakat kell tanulnunk? Nos, semmiképp nem elszigetelten!!
Ha már tudjuk, hogy mit szeretnénk megtanulni, akkor már csak egy – nem lényegtelen – kérdés marad: hogyan, hogy meg is maradjon az emlékezetünkben? Hát erre sincs tuti, mindenkire érvényes csoda-módszer. Mondjuk, ha azt mondom egy szóra, hogy ok, ezt nem kell megtanulni, arra szinte kivétel nélkül minden tanítványom emlékszik. 🙂
Én is jártam már így. Egyszer egy kvíz műsorban a RAI1-on hallottam ezt a szót: accalappiacani. Nagyon tetszett a dallama és az kiderült a műsorból, hogy foglalkozást jelent. Amikor később megnéztem a szótárban kicsit lelohadt a lelkesedésem, ugyanis a jelentése: sintér. Na, gondoltam, akkor talán mégsem kell ez a szó nekem. Persze akarattal sem tudnám már elfelejteni. 🙂
Én is jártam már így. Egyszer egy kvíz műsorban a RAI1-on hallottam ezt a szót: accalappiacani. Nagyon tetszett a dallama és az kiderült a műsorból, hogy foglalkozást jelent. Amikor később megnéztem a szótárban kicsit lelohadt a lelkesedésem, ugyanis a jelentése: sintér. Na, gondoltam, akkor talán mégsem kell ez a szó nekem. Persze akarattal sem tudnám már elfelejteni. 🙂
Na nézzünk néhány módszertani javaslatot:
- Szavakat nem elszigetelten, hanem mindig szókapcsolatban érdemes tanulni, pl. ige-főnév vagy főnév egy gyakori jelzőjével, melléknév az ellentét párjával, stb. így az egyik szó segít előhívni a másikat (többit)
- Egy tőből képzett szavakat is könnyebb együtt megtanulni, pl. üzleti angolos tanítványaimnak a versenyre (és egyéb más témákra) vonatkozó kis szócsokrot: to compete, competitor, competition, competitive – mindig együtt tanítom meg
- Aki vizuális annak jól jöhet a képes szótár, ha tud rajzolni még jobb.
- A fenti képen egy ún. memória-térkép (mind-map) látható, ami nagyon jól segíti az asszociáción alapuló szótanulást. Ez a módszer arra is jó, hogy szunnyadó szókincsünket aktivizáljuk: középre írjunk fel egy témát és gyűjtsük köré a hozzá kapcsolódó szavakat csoportosítva, pl. a vele kapcsolatos főneveket, igéket, mellékneveket. Az ilyen térképet a végtelenségig bővíthetjük. Nemcsak aktív szókincsünk, hanem asszociációs képességünk is javul. Vizsgára készülőknek a képleírás feladathoz nagyon ajánlom.
- Kedvenc tanítási módszerem a kártyázás, vagy activity. Az új szavakat (meg a régieket is) kártyákra írom és a tanítványaimnak el kell magyarázniuk egymásnak (vagy nekem), illetve kitalálni. Így több legyet is ütünk egy csapásra. Egyrészt tanulják a szavakat, mint kisangyal :), másrészt (és főleg) a magyarázás során mozgósítják a fejükben lévő szókincset és néha egészen meglepő (úgy értem őket is meglepő 🙂 szavak buggyannak fel agyuk rejtett zugaiból.
- A kártyákra írt szavak egyébként akkor is segítenek, ha valaki egyedül tanul. A szótárfüzethez képest, valahogy “megfoghatóvá” teszi még az elvont fogalmakat is. Rendszeresen át lehet pörgetni, ami már nagyon jól megy kivenni a pakliból és újabbakkal gyarapítani. A növekvő kártyacsomag látványa is doppingoló.
- Sok szótanuló szoftver is létezik, ha valaki szeret a számítógép előtt ülve tanulni.
- Játékok, mint pl. akasztófa, keresztrejtvény, scrabble is segíthetnek, hogy kicsit élvezetesebbé tegyük a szótanulás rabszolgamunkáját. És ne hagyjuk elhalványulni a régebben tanult szavakat.
- És végül az én saját “fájdalommentes” szókincsfejlesztő módszerem, amiről már írtam is régebben: a hallgatás – életszerű párbeszédek végnélküli hallgatása. Higyjétek el, ha századjára halljátok nem létezik, hogy ne emlékezzetek rá … vagy legalább a felére 🙂
Persze az akármilyen módon elsajátított szavakat, kifejezéseket rendszeresen gyakorolni is kell ahhoz, hogy az aktív szókincs részévé váljanak. Történetet írni vagy szóban mesélni velük, beszédben igyekezni minél gyakrabban használni. Azt olvastam valahol, hogy hétszer (különböző szövegkörnyezetben) kell találkoznunk egy szóval ahhoz, hogy bekerüljön az agyunk “tartós tárjába”. Van munka bőven, legjobb mindjárt kipróbálni valamelyik módszert.
Szótárakról legközelebb!!!